Tõlem mindig,mindent elvettek,
Szerelmet,szeretetet,hitemet,
Gyermekkorban babaruhát...
Most meg?Hazug minden barát!
Tõlem mindig,mindent elvettek.
S én balga,oda is adtam!
Önmagam már rég feladtam!
Nekem semmi sem kellett,
Csak hogy szeressek,s szeressenek...
Nincs is semmim és senkim:
Tõlem mindig,mindent elvettek!
Már rég nem létezem,
Távolról nézem lepergõ életem.
Néha kicsit visszatérek:
Nem jó itt,bánt az élet!
Úgy érzem,tudat-hasadok...
Fájdalmamba belerokkanok!
Berenike - May 04 2008 21:45:47 Olyan szomorúú de amugy nagyon tetszik!Remélem a való életben nem így van ahogy leírtad..
Manga lany - May 04 2008 21:46:25
Gyönyörû, szomorú és érzelemdús alkotásod a szivemig hatolt. Én is érzetem már így sajnos, de próbáld látni az élet szépségeit ne csak nézd. Remélem jobban leszel majd. Pussz
Torma Zsuzsanna - May 05 2008 08:45:25
Szép, de nagyon szomorú sorok, kedves Tóth Erzsi Kati!
"Nekem semmi sem kellett, csak hogy szressenek, s szeressenek..." írod a vers közepe táján.
Néha hajlamosak vagyunk túl sokat adni magunkból azért, hogy egy kicsit mi is kapjunk!
De ha határt tudunk szabni, akkor késõbb nem leszünk olyan üresek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
totherzsikati - May 10 2008 16:44:29
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat!
Erzsi
Olyan szomorúú de amugy nagyon tetszik!Remélem a való életben nem így van ahogy leírtad..
