Elhagytam zsebkendõm,
Eldobtam mindazt mi fájt.
S most megtisztulva a szenvedéstõl
Sétálok végig azon az utcán,
Mi egykor a legfontosabb volt nekem.
Mosolygok...
Mosolyomban a hely szertefoszlik,
S benne szétfolyik lábam elõtt
Ezer meg ezer súlyos mocska.
Megérintem...
Érintésemtõl az anyag megfagy,
S darabokra törik...
Szívembe visszatér újra
A létezés szele,
Örülök, hogy végre
Megszabadulhattam attól,
Mi mégis egykor a legfontosabb volt nekem.
