Ajtó kinyílt,
virág bezárult,
a fény nem ragyog már,
csillag is lehullt,
és kihunyt egy tócsán.
Gödrök mélyén lapul a csend,
lomhán a köd is elõdereng,
finom szitáján megszûrve mindent.
Lélek kitárult,
mozdulna már a test.
Odakinn a semmi peremén
különös képet fest
sápadt vásznára a fény,
és a lassan feltûnõ
mindenség oszlopcsarnokán,
világunk meglódul
egy halk hívás után.
reitinger jolan - május 05 2008 18:06:26
Remélem meghallja az akit hívsz.
( Ha a fény nem ragyog, akkor hogyan fest a vásznára. Az elsõ versszakban is legyen sápadt és akkor minden rendben a verseddel.) Bocs
Üdv. Joli
santiago - május 06 2008 06:03:05
Kedves Jolán!
Attól, hogy itt a földön nem ragyog a fény, kinn a mindenség határán, a semmi peremén még festhet sápadtan. Lehet ,hogy ez egy kicsit
elvont. Elnézésedet kérem.
