Éjjel rólad álmodtam. S reggel helyem nem találva
Gondolkodtam. Milyen jó is lenne, ha csak álom volnál.
Néha felidéznélek, de az is lehet, többé nem látnálak.
Így élni iszonyú nehéz. Egyre csak várlak és várlak...
Türelem, súgja a szív, mert vissza kell találjon még...
Badarság, üvölti az agy, felejtsd el, hogy tovább élj!
Sajnos az érzelmek gyõznek, hiába minden észérv.
Felemészt a fájdalom, hisz' oly ritkán csillan a fény...
Vigyázz arra a pici lányra, õ szerencsésnek született.
Ha elvennélek tõle, nem tudom melyikünk halna meg.
Éld az életed, kedves, felejtsd el, hogy valaha ismertél...
Köszönöm neked a lopott perceket, az elcsent csókokat,
A forró ölelést, a boldog reményt, s az összetört álmot.
Vissza ne nézz! Belehalnék, hogy újra magamra hagysz...
