|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Köd
Egy gyenge hajtás növekszik,
Szemem láttára egyre csak erõsödik.
Nemsokára égig érõ fa válik belõle,
Ami lépcsõként vezet a felhõkre.
Kíváncsian lépkedek messze fölfelé,
Mögöttem elmaradozik föld, s ég.
Egy kapu elõtt találom magam,
Hivogat az ajtó r1;Gyere be rajtam!r1;
Hallgatok kedveskedõ szavára,
S így rálelek egy másik világra.
rEz csak káprázat, nem lehet más!r1;
Nem tud meggyõzni a valós látomás.
Hófehér köd öleli körül a testemet,
Lágyan csiklandoz, kedvesen nevettet.
rEz mégis valóságr1; már biztosra veszem,
Tudja a lelkem, a szívem, az eszem.
Behódolok új világomnak szelíden,
S hirtelen magával ragad a végtelen.
Ostobán nevetve, boldogan sodródom,
Már nem érdekel, mit hoz a sorsom.
Elszáll a tér, az idõ, és én velük repülök,
Maga leszek a homály, a tejfehér köd.
Tudom, csak pont vagyok a rengetegben,
De mégis én vagyok maga a végtelen. |
|
|
- május 09 2008 13:58:50
A köd tényleg ilyen. Gratulálok! |
- május 15 2008 08:25:56
Szép vers! Gratulálok hozzá !!! |
- január 19 2013 12:31:30
Szép vers |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 27. szerda,
Hella napja van.
Holnap Emil, Csanád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
