Napsugár karcolja ujjával a Földet,
Melegséget szívekbe ilyen formán tölthet.
Édesanyám szeretete fakaszt rügyet az én lelkemben,
S ez az érzés, amit csakis õ adhat meg nékem.
Mikor a napsugár ujjbegye az arcomra téved,
Édesanyám szeretete akkor lelkembe léphet.
Süssön hát a nap, reggeltõl estig,
Hisz ez, az a szeret, melytõl lelkem virágba bomlik!
Pompázzon lelkem, s szívem tavaszi szirmokban,
Hogy a színes virágokat anyukám lába elé szórjam.
Lelkem virágából csokrot így kötök egybe,
Hogy az én bokrétám, az õ lelkének vázáját színesítse.
Torma Zsuzsanna - május 06 2008 08:14:54 Nagyon szép Anyák napi köszöntõ ez a vers, kedves Edomanci!
Lehetséges, hogy a második versszak utolsó sorában a "szeret" szó helyesen "szeretet"?
