|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Oly sokszor lejátszódott a fejemben,
a gondolat, az érzés, mi élni hagy.
Ennél jobban sosem áhítoztam semmi másra,
Csak arra a vágyra, magára a boldogságra.
Kételkedés ütötte fel fejem,
hogy a magány örökösségét,
mint életünk hajszálnyi fonalát meg lehet-e szakítani,
s csak úgy félredobni.
Percek peregnek, órák múlnak,
napok hagyják el a másikat.
Hónapok váltakoznak,
s a magány nem változhat.
Évek telnek, egyedül,
mikben a félelem bujkál,
s a várban élõ leány örök kárhozatra vár.
Vastag fal veszik körbe, idõt álló réteges burok,
mibõl szabadulni nem könnyû dolog.
Mindig ugyanabból az ablakból néz ki, úgy kémleli a tájat,
de meg sohasem érintheti.
Mintha egy gonoszboszorka átkot szórt volna a fejére,
s megpecsételte volna a végzetét,
mi felett csak õ rendelkezik, senki más.
A félelmei teremtették a vár falait,
hol a félelmetes árnyak ura,
az ott élõ leányból táplálkozik.
Kénye kedvére tehet,
a várban élõt már ez sem hatja meg.
Õ elvégzi a mindennapos dolgát,
s várja a bevégezetlen sorsát. |
|
|
- május 06 2008 09:35:18
Kedves Eve!
A gonosz boszorkákat el kell felejteni, s csak abban kell hinni mindig, hogy a "jó" gyõzedelmeskedik!
Ha nem hiszünk az átkokban, akkor nem is árthatnak.
Egyébként szép a vers!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
 |
- május 07 2008 19:18:32
Kedves Torma zsuzsanna!Köszönöm a hozzászólásodat!Örülök hogy tetszett!Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
