|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Miért áll és vár
a sivatagban
egy szobor virág?
Miért nem lép tovább?
És nincs is benne vágy?
Legalább egy társ!
Társ?
Az régmessze él,
elvitte õt a szél.
Remény sincs,
Hogy visszatér.
S nem látni a szobron!
Sorsa, hogy várjon:
Éltetõ esõcseppekre,
s hogy vegyék észre;
még él,
így a természet része!
Itt lett azzá ami!
Rezgésbõl látni, szélszavát hallani.
Végtelen burok a láthatár.
Bár madár is csak elvétve jár,
Az is csak magasból int felé,
De az õ szeme addig felér.
Homokba kapaszkodó virágszobor,
Sivár létet igazol.
Egész lénye
A sivatag fénye.
Nézzétek!
Mily türelemmel
virul!
Szomjas,
szirma mégsem hull
a földre,
hagyja hogy sorsa
gyötörje,
bízik
hogy a föld
ha fordul,
és halad,
neki is marad
éltetõ elixír. |
|
|
- május 06 2008 11:07:52
marica mama!
Érdekesen szép a vers. Elgondolkodtató.
Hisz él az a virág, sõt, körülötte van az egész világ.
Kap Napkorongból ezernyi éltetõ sugarat, olykor esõcseppeket, hisz kevéssel is beéri. Nem éri szmog, zaj, trágár szó, és nem zabálják férgek, s ha látják, csodálkoznak, hogy élet van ott is ahol sík a táj. Erõs, élniakarása kitartó, megmutatja hogy õt, nem hiába fújta, sodorta oda a szél.
Szerintem már nem létezik magány, csak néha képesek vagyunk bebeszélni magunknak. Bírni kell marica, bírni!!
Nagyon megindító sorok. Grt.  Sancho |
- május 06 2008 11:27:40
Drága Sanchó! Csodával határos módon érezted át a verset. Gratulálok!
és egyben köszönöm, hogy rátudsz hangolódni a verseimre.
Remek tartalmi elemzést írtál.
Szeretettel: marica mama |
- május 06 2008 14:53:28
 Hát mit is mondjak Drága Marica!
Elõször is mint egy soha véget nem érõ hattyúdal a versed, hiszen a virág nem hervad el.
De hadd dicsérjem sancho barátomat, mert kiemelkedõen precíz elemzést végzett, látom te is így látod. Nem is todok, és nem is kell többet hozzátenni.
Ölellek: Sziszifusz |
- május 06 2008 21:43:08
Kedves Marica, nagyon szép a versed, igaz és mélyen lelki... Mivel elõttem szinte mindent elmondtak, azokkal én egyetértek. Nagyon szépen írsz...
Szeretettel: Magdi |
- május 07 2008 07:00:41
Szisz drága! Nagyon megtisztelõ amit írtál! Egy "Hattydal" Imádom ezt a Balttet! Öszintén elmondom: amikor néztem ezt a képet, mint valami csoda tárult elém. a vers iihletõje lett. és Sancho elemzésén túl valami haza szeretet is megfogalmazódott bennm, lehet, hogy ezt nemigazán sikerült érzékeltetni.
Talán azért mert a Társ szó személyi kötõdésre asszociálja az olvasót.
pedig a társ nem kimondottan szerelmi vagy családi kötlék. kapcsolat. a kérdõjel talán nem elléggéhangsúlyoz?
agyon jólesik a véeményetek!
most, hogy visszaolvasom Sancho hozzászólását, talán az elsõ mondatában benne rejlik amirõl beszélek.
Manonkedves és drága Magdi nektek is köszönö az elismerést.
szeretettel: marica mama |
- május 07 2008 10:26:16
[b]Drága Mammm....már tegnap is olvastam párszor a versedet, de mivel Sancho úgy beindította átfogó véleményével a versed megközelítését....amit mindíg megfogadok magamnak,hogy nem teszem,nem olvasom el....így nagyon nehéz volt számomra a hozzászólás....most, hogy újra visszajöttem,és újra! abba a hibába estem, hogy a saját kommentedet elolvastam, elkezdtem ezen a szemüvegen keresztül is értelmezni...
...tegnap én totálisan Téged láttalak a versedben...egy teljes érzelmi lenyomatnak éreztem....és bizonyos fokig bele lehetne magyarázni többet is...de nekem...most is, mégis , ma is ugyanazt jelenti...
...nagyon kifejezõ...érdekes ellentétpárok húzódnak meg...finom árnyalt képek...és maga a szobor szó is...egyfajta állandóságot, mozdulatlanságot mutat....közben pedig pont ebbõl szeretne kitörni....nagyon-nagyon izgalmas így ez a vers...
Ölellek érte Mammm
Szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
