Két kezem oltotta ki életed...!
Hallottam ahogy utolsó lélegzeted
sóhajként hagyja el ajkad...
oh...bárcsak itt lennél, hogy halljad...
Két kezem oltotta ki életed...
láttam szánalmas tekinteted,
ahogy lassanként vérbefulladsz...
ahogy lassan, kínlódva elmúlasz...
Két kezem oltotta ki életed...
Minden percét élveztem, s életet
lehelt erõtlen, vézna testembe...
Véred vitt színt éjsötét lelkembe...
Két kezem oltotta ki életed....
Elvettem tõled...nem kellett az neked,
Úgyis csak gyötörted mindenem!
Miattad lettem ez: átkozott nincstelen...
Két kezemmel oltottam ki életed...
sokáig kínoztál, s én lettem végzeted.
Én, aki annyit sóvárgott ezután...
ÉN oltottam ki életed gyötrelmes magány...!
