|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Mellettem fekszel, s átölelsz.
Ennél nincs is szebb pillanat,
csak még az, mikor szemeiddel a szemeimbe nézel.
Mosolyogva tekintesz rám, és én visszamosolygok rád.
Lágyan megsimítod arcomat, szinte lángolok tõled érzem.
Majd a hajamat érinted, az ajkaimat csókkal hinted.
Nyelveink találkoznak, heves csatába iramodnak.
Nyakamat csókolgatod, a gerincemet simogatod.
Feltámadt benned a birtokló vágy,
érzem, hogy csak engem akarsz s kívánsz.
Lábaimon végigsimítol, combjaim belsõhajlatáig érsz el.
Ha feljebb merészkednél, váratlan sikolyok tengerére térnél.
Ajkaid elvándorolnak, a dekoltázsom felé haladnak.
Azonban ott nem állnak meg, és nyelveid a melleim vágytól megkeményedett részét ingerelik.
De te nem állsz meg, és lefelé haladsz.
Idõvel visszafelé jössz, és hirtelen betörsz,
férfias ékességeddel a combjaim találkozásánál.
Újra és újra érezlek magamban, szinte szárnyalok a magasban.
Átkulcsolom a kezeimmel a nyakad, egyre csak csókollak és csókollak.
Egy a mozgásunk, az õsi ritmusunk.
Fel-le, hogy egyre jobban érezzük egymást,
a lelkünk szárnyalását.
Combjaim lábaidra kulcsolódnak, hogy jobban érezhesselek, szeresselek.
Mikor már csillapítottuk az éhségünk, egymáson fekszünk.
Fejemet mellkasodra teszem, simogatom az oldaladat édesem.
És amint veszed a levegõt, a nyakam észreveszi ezt a hideg fuvallatot.
Én ismét átölellek, szeretetteljesen.
Bárcsak e pillanat örökké élne, s így maradnánk örökre. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
