Az új év tavaszi napsütést hozott!
Az új év minek minden perce átkozott
homályba tiporja a múltat,
mely folyton visszaköszön!Nem telik el úgy nap,
hogy ne ütne arcon egy régmúlt pillanat,
egy régi emlék mikor még ajkad
csókolhattam,s minden szavad leste egykori énem,
mely azóta hullaként fekszik kikapart gödrében....
A mezei virágokat nézem.
Pompáznak,virulnak ezernyi színben.
Mintha emberi géneket örököltek volna,
s e rossz tulajdonságot bírtokolva
támadnának hátba szûntelen...
fáj boldogságuk.....minden füstbe ment..
<Én>
Hûû tényleg kis szomorkás vers ez..
