Rátalált a szerelem végre!
Új hajnala ragyog az égre
Alexandria phároszán túl,
S hírneve csillaga lehull.
Szürke lesz, egyszer?, ismeretlen senki
kit csak az ismer, ki megtanította szeretni.
Mert érte leveti az arany palástot,
hajából kiszórja a holdat, a napot,
és kígyós fejékét sutba dobja,
ha egy névtelen ifjú azt mondja.
És sohase néz már hátra
Se Marcusra, se Caesarra
a n?,
én,
Kelopátra
