|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Randevú Mindenszentek elõtt
Az október hûvös szellõ angyalai játszottak az elsárgult levelekkel,
Szürke macskakövek fázósan burkolták be magukat a lámpafényekkel.
A tó ragyogott, kecses holdsarló és millió csillag mosolya díszítette,
Minden ezüstfényû darabját maga a csendes léptû Õszanyó készítette.
Nézem ezt a csodavilágot, s oly gyönyörûnek látom, mint eddig még soha,
Lehunyom szemem, s démonaim, mint esti ködfátyol libbennek tova.
Átjár az élet, csendes és zajos egy pillanatban, egyszerre lüktet bennem,
Egy régi jégpáncél olvad fel lassan, s talán újra szabad lesz a lelkem.
Félig ismert kedvesem szemében a láng felmelegíti fagyott, beteg szívem,
Mirõl én már rég lemondtam, és nem hittem, hogy velem történhet még ilyen.
Selyem ajka szavakat suttogott, szavakat, melyeket egy másik életben hallottam,
S én úgy érzem, most születtem csak meg, s eddig egy földön járó halott voltam.
Illata maga a csábítás, a vágy reszketõn kínzó aromájaként leng minket körbe,
S már nem félek soha többé, nem félek belépni az ismeretlen sötétségbe.
Érintése az otthon melege, megnyugvás egy világok között ragadt szellemnek.
Kárpótlása egy idõk hajnalán gyilkos kezétõl ellopott parányi életnek.
Csókja egyszerre a remény édes mérge, melynél pusztítóbb még nem született,
És a rettegés, mely magával hozza a bizonytalanságból teremtett lidérctüzeket.
Hangja a kezdet és a vég csodás melódiája, mely áttört a fehér csönd falán,
S egyszer, ha félelmem valóra válik, temetésemen gyászinduló lesz talán.
Boldog vagyok, mint még soha, elmémet a végtelen angyalszárnyai repítik,
Testemet rég kihunytnak hitt szenvedély lángolva égõ tûzrózsái hevítik,
S még is, a fájdalom, mint veszett, üldöztetett vad tépi, marcangolja lényem,
Ránézek, s a végtõl való félelem hideg dobbanása járja át reszketõ, forró vérem.
Talán bántani fog, talán õ is úgy öl meg, zúz darabokra, mint mások elõtte,
S újabb, soha be nem gyógyuló, örökké vérzõ sebet szerzek, s nem tanulok belõle.
De talán másként lesz, s végre megtalálom lelkem másik darabját, rég várt, kedvesem,
Ám bárhogy is legyen, örökre hálás leszek neki, mert felidézte bennem, mi a szerelem. |
|
|
- május 09 2008 10:28:08
Nagyon csodálatos költemény, csodálatos gondolatokkal, érzésekkel!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 09 2008 10:35:29
Köszönöm szépen! Azt azért el kell mondanom, hogy ez a vers ahogy a címe is sejteti még az õsszel íródott, és sajnos jól éreztem, mert az a kapcsolat csúnya véget ért. |
- május 09 2008 15:52:40
Ez gyönyörû lett, varázslatosan megírtad! |
- május 12 2008 23:24:31
Köszönöm, örülök, hogy jó lett! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
