|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Úgy indultam neki, hogy majd lesz valami,
Tojok az életre, hagyom majd zajlani.
De titkon ott volt bennem a vágy,
Hogy olyan lesz ez is, mint a tavalyi nyár.
Elmém tudja már, hogy olyan nem lehet,
Olyasvalami, mi elmúlt, többé már nem kellhet.
Ígyhát, úgy vágtam neki büszkén, és akarón,
hogy részt fogok venni egy végzetes vakáción.
Voltak elképzeléseim, és vágyaim,
De nyaralás közben szertefoszlottak az álmaim.
Szembejöttél, elfordultál,
Bicikliddek köszönés nélül továbbgurultál.
De már nem bánt eza tény,
Hisz örökké nem terthat a remény.
S a szeretet is szertefoszlik,
HOgyha nem táplálja már semmi.
Tehát feledni jöttem oda, hogy minden elkezd?dött,
Honnan pattant ki e fura gondolat... nem menteget?zök.
Csak talén könnyebb valamit lezárni ott,
Hol ez a valami anak idején napvilágot látott.
Térülök - fordulok, járok itt, és ott,
Mindenhol a nagy semmi, sehol az illatod.
De nem is kell már, azt hiszem,
Az a világ már rég összed?lt bennem.
Egyik este, kicsit f?tve... Party volt.
S rájöttem egy nagy tényre: tudok vonzódni más pasihoz.
Egy percig ne, gondoltam rád.
Szívemben összemosódott a kéj és a láz.
Odajött a fiú, hozzám szorította a testét,
Fergeteges volt akkor az a lángoló szenvedély.
Csókot akart lopni, tudtam én az elején.
De kicsit bírtam magam húzni, hogy még kívánatosabb lgyen a beteljesülés.
Majd csak egy pillanat telt el hirtelen,
S már éreztem is a nyelvemen.
Kívántam a csókot, mint ember az oxigént,
És nem is zavart engem a bámészkodó nép.
A táncparketten álltunk, megöleltem,
A zene ritmusára lüktetettt a vérem.
A csók után még táncoltunk rengeteget,
Ezzel az akcióval zártam le az életemben egy fejezetet. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
