Láttam éjjel egy álmot,
Újra álmodtam a boldogságot.
Vörös rózsát hoztál nekem,
S nevetve mondtad:
Még ennyi évet,velem!
Sétáltunk együtt hûvös fák alatt,
Hallgattam hangod,
Ittam minden szavad,
Együtt néztük a madarak röptét,
S leszállt az est,a naplementét,
Együtt voltunk jóban,rosszban...
Álmomban újra boldog voltam.
De az õrült sorskerék forog tovább.
Jött a reggel,s álmom tovaszállt,
Kegyetlen halál elrabolt,
Szívem fájdalomtól sikolt:
Nem fogod többé már két kezem,
Vége...
Köszönöm,hogy voltál nekem!
Az éj sötétje örökké barátom,
Elmúlt boldogságom dobozba zárom,
S most nem tudom,merre,hová lépjek,
Hisz nekem teremtett a sors,az élet!
Menj hát,ha menned kell,
Elengedlek fájó szeretettel...
De Nélküled is Hozzád beszélek:
Köszönöm Neked ezt a huszonnyolc évet!
