Oly sötét e világ, tele van gyötrelemmel,
Ragadozó vadállatok között éljük életünket.
Aggódva nézek rád, könnyek közt figyellek,
Féltem minden lépésedet, hiszen én szeretlek.
Szeretnélek elzárni, szeretnék búrát rakni rád,
Nem akarom, hogy bántson téged ez a kábító világ!
De nem tudlak... picike pont vagyok ehhez...
Megvédeni nem tudlak, bármennyire szeretlek.
Harcolhatok könnyeimmel, nem segítek a helyzeten,
Nincs páncélom, hogy eléd álljak, s a golyók engem érjenek.
Nincs más választásom. Annak adlak, ki az életben engem is véd.
Annak adlak, kié minden ember, kié az egész világmindenség.
