Kutatom a szemedet,
Vajon merre lehet?
Hol vesztettem el gyönyör?ségét?
Miért hagytam el szépségét?
Lehetetlen, hogy önként távoztam,
Utána, hidd el, minden percet átkoztam.
Akarom újra látni a csillogást,
Azt a kékséget, azt a vadító látomást.
Ne haragudj, hogy ott hagytalak,
Hogy egy pillanatra is magadra hagytalak.
Nagyon hiányzol, és nagyon félek,
Hogy elveszítelek téged.
Tudom, holnap újra látlak,
Holnap karommal szorítom er?s csontodat.
Ma még csak mondogatod: Várlak, várlak.
De holnap boldog leszel, elt?nik minden gyötr? gondolat.
Lám, eddig kellett várnom,
Míg másik életem újra megtalálom.
Már csak rád, csak rád vágyom.
S együtt nyom el minket az álom
