|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Urnából kacsintok feléd drága élet,
Jársz a mennyezeten, s én a föld alól nézlek.
Mellettem pihennek oly árván a holtak,
Ahogy én pihentem rajtad, mikor vitt a csónak,
Egy olyan helyre, ahol értelme van a csóknak,
Egy olyan helyre, ahol nem szólnak rám a holtak,
Hogy aludjak én is és hagyjam õket álmodni,
Hogy élnek, s nem fognak hegyként mélybe omlani.
Szemed tükrében magam látva félszegen,
Lábad elé borulok, s csókollak részegen.
Te viszonzod, s ettõl vért könnyezik szám,
Ó, drága simogatás! Mérj egy újabb csapást rám!
Akarom hogy szeress, de hogy imádj, csak akarnám,
Tudom, nem te vagy ellenem, hanem hû karmám.
De nem is állsz mellettem, hisz akkor éreznélek,
Ha nem jönnél este, vérebeim éheznének.
Hogy már gyûlölsz, kérlek csókkal add tudtomra,
Éltetsz! Ezért végzem plüssállatokba fulladva,
Ágyadban, melletted, lágy takaród alatt,
Pillanatra állj meg, míg az élet tovább halad,
És kitörli nevem, hangom, mindenem az agyad.
Remélem ha eltûnök, az emlékem ott marad.
Veled hajtja minden éjjel álomra a fejét,
Majd halálod napján elveszti ereje teljét. |
|
|
- május 15 2008 10:06:20
Kedves Ephix!
Még nem gondolkodtam el azon, hogy milyen érzéseim lennénekl az urnában, a föld alatt!
Csak azon gondolkodtam el, ha én elmegyek, mennyire nehéz lesz az "állomáson" maradóknak, a hozzámtartozóknak! Csak õket sajnálnám.
Érdekes gondolataid vannak, de nagyon jól rímelõ a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 04. péntek,
Rozália napja van.
Holnap Viktor, Lőrinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
