|
 Vendég: 126
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Emlékszem,
mikor fáradtan hazajöttél, öledbe ültem esténként,
s rajzolni tanítottál... határozott, erõs vonalaid nyomán
pillanatok alatt, egyre-másra keltek életre
tárgyak, állatok, virágok, házak, emberek -
de kár, hogy nem õriztem meg...
És emlékszem,
tán harmadikos voltam, egyszer egy novemberi nap
késõn este, félénken közöltem: az iskolába másnap
kecskerágót kell vinni technikaórára... s te felkeltél még sötétben,
hogy pirkadatra kibiciklizhess a Nagyerdõre:
a te lányod ne kapjon egyest...
Emlékszem,
még nem voltam tíz, muszáj volt fogorvoshoz mennem,
s nem volt, ki elkísérjen, s te biciklin vittél el...
engem kismûtéthez elbódítottak - pár perces álmomban
nem az orvost, téged láttalak, amint aggódva
hajolsz fölém...
És emlékszem,
mikor egy téli szünetben ismeretlen helyre
kellett mennem hegedûórára, s te nem mentél munkába,
hogy engem elkísérhess, mert különben
nem mentem volna...
Emlékszem,
mikor öcsémmel a te atlétaversenyeken nyert érmeiddel
- melyekkel nem törõdtél - játszottunk a homokban,
fogalmunk sem lévén, hogy ez érték... most nézegethetném...
Apám, mért nem vigyáztál rájuk, hát lásd,
nyomuk sincs már!
És emlékszem,
mikor öcsémmel a kútba hajigáltunk félmázsa tûzifát,
mert jólesett nézni, ahogy a mélybe hullnak...
Mire hazajöttetek, mi már az ágy alatt lapultunk,
tudtuk, rosszak voltunk, de hogy mit kaptunk,
arra nem emlékszem...
Emlékszem,
mikor lehordtál a sárga földig, mikor tizenöt évesen
hazajöttem szemfestékesen... vérig sértõdtem... aztán anyám
beszélt veled, ezt már nem hallottam - ám innentõl kezdve
sosem szóltál...
És emlékszem,
mikor nem értem haza nyolcra, dühösen kiabáltál rám,
majd csendben beszélt veled újra az anyám, és ezután
engedtél a gyeplõn, beletörõdõn tûrted, fogadtad el sok
kamaszos kilengésem...
Emlékszem,
mikor tizenévesen kérdéseidre flegmán, vállrángatva,
támadón válaszoltam, az minden volt, csak nem szép,
s te ezt is eltûrted... reménykedtél benne,
biztos kinövöm...
És emlékszem,
hogy évekig nem lehetett macskám, kutyám, emiatt szenvedtem,
majd tizennégy évesen egyszercsak az utcán leltem
egy fekete cicát, haragudtál, aztán engedted...
s késõbb húszévesen, mikor barátomtól kaptam egy kutyát,
még inkább feladtad elveidet, s csendben nézted el
lányod kedvéért a kölyöktacskóval járó
összes kellemetlenséget...
Emlékszem,
mikor megbetegedtél. Túl korán... 60 sem voltál...
te, aki sosem volt beteg... pár év és elvitt, te erõs, téged...
Megérted még elsõ unokád, ennek örültem, viszont miatta
nem voltam hozzád türelmesebb, nem lett szebb
életed utolsó szakasza... Kicsit sok volt nekem
egyszerre ennyi változás...
Ó, apám, bocsáss meg, kérlek,
én nem szívesen emlékszem rá, míg élek,
hogy nem voltam hozzád sokkal kedvesebb és türelmesebb,
szebbé kellett volna tennem valahogy utolsó évedet,
elmondani azt, amit nem mondunk, mert azt hisszük, van idõnk,
pedig sosem tudhatjuk, melyik az utolsó nap és perc,
amikor még elmondhattam volna:
apukám, szeretlek... |
|
|
- május 15 2008 08:56:13
Csodálatosan emlékeztél vissza Édesapádra, kedves Magdileona!
Amikor édesanyád és édesapád közti csendes beszélgetésekrõl írsz, mintha magamat látnám, hiszen nekünk is voltak kamaszok leányaink és hát náluk sem minden ment rendben, s a férjem - bár érzékeny szívû - de hirtelen haragú ember, sok mindent meg kellett vele is beszélnem és megnyugtatni a lányainkkal kapcsolatban. Nagyon tud aggódni, ugyanúgy, mint én, ha úgy érzi, hogy valamelyikkel baj van, (probléma lehet), mert ugye, azt minden szülõ megérzi (erkölcsileg és anyagilag is!)
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 15 2008 13:55:13
Az apák fentrõl látnak minket, hinnem kell nekem is. És megbocsátanak. Gyönyörû volt a versed.  |
- május 15 2008 14:17:32
[b]Drága Magdi....mint zuhatag...zúdulnak rám szavaid, emlékeid...fájó önmarcangolás...érzem és értem mélyen soraid...mire a végéhez jutottam elsodortak a könnyeim, melyek felszabadítóak....még akkor is, ha tudjuk....amit elmulasztottunk - a ki nem mondott szavak, az elmaradt ölelések...- már soha -soha nem pótolhatók....ám van egy vigasz-szülte tanulság...egy életreszóló.!!!...a ki nem osztott figyelem-törõdés-szeretet másoknak adható....mégha Õt is illették volna...
Köszönöm Neked, hogy megmutattad lelked ezen fényeit...
Szeretettel[/b]
szí. |
- május 15 2008 16:32:47
Szép emléket állítottál.
Üdv. Joli |
- május 15 2008 20:51:21
Köszönöm nektek a kedves szavakat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
