Napkorong

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Édes dallam ez, lelkem legmélyére bújó,
Érzések kelnek, nyitva szívem ablakát,
Képek teremnek, s látom a rónát és Tiszát.

Ballag a szép folyó, partján meghajolnak a fák
Vizében az árnyékok sötét arcukat mossák,
A Nap az ég tetején megáll, a vízbe belebámul,
Lentrõl visszanéz magára, de arcizma se rándul.

Majd elindul, lágy sugarával a pusztát cirógatja,
Hol a csikós a kútnál inge ujját hirtelen fölhajtja,
A mohás favedret, mely szinte hallhatóan szárad,
A kútba lelöki, kihúzza, csinál így vagy százat.

Vályúnál marhák tolongnak, az õsi szürkefajta,
Bõg egy nagyot az egyik, majd a hûs vizet issza,
A csapzott puli a csikós lábánál csúfolja a tájat,
Nyelve kilóg, s liheg, az ebédre még sokáig várhat.

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Ágyú dörög, kard csattog, trombitaszó,
Édes hazám, tested rúgják durva lábak,
Fiaid vérük ontják, a Szent Szabadságnak!

A róna csatatér lett s nem délibáb az a dombokon,
Magyar huszárok halnak ott ezen az alkonyon,
Tajtékos lovaik vérrel festett zöld pázsiton,
A halálba vágtatnak, s a domb lesz szomorú sírhalom.

A Nap elbújik, száját a felhõközt összeharapja,
Az ég peremén szivárgó vérét a szél maszatolja.
Fekete este lett, a tejúton csillagok térdelve,
Fénykönnyeik szórják a tengernyi holttestre.

Mire kel a Nap s lesz fekete Világos,
Zászlók a földön, mind véres és sáros,
Árvák jajongnak, anya temeti drága fiait,
Most mély gyász, csorbul a remény s a hit.

Költészet. Fülemben cseng a szó,
Házadon Néked is fekete zászló,
A természet, s a szerelem is gyászol,
Halott, halott a költõ, Petõfi Sándor.

Hozzászólások

Maryam - május 16 2008 09:07:31
Szép megemlékezés, a múltba vezettél vissza minket. És valóban, Petõfi az abszolút magyar költõ, akinek a képe a legerõsebb és legigazabb vonásokban él bennünk, nem kell a feledésbõl kiásnunk, értékeit nem kell revízió alá vetni, Õ az, aki rövis idõ alatt hatalmas életmûvet teremtett, ahogy belépett a magyar irodalomba, szüntelenül jelen van. Milyen ember volt Petõfi? Babits szavai jutnak eszembe: "Tiszta költõ csak tiszta ember lehet."

Torma Zsuzsanna - május 16 2008 10:00:25
Kedves Janus! Ez ma a második legszebb vers, amit olvastam. Nem a második a rangsorban, csak a másodikként elolvasott!
Az egyik Pia Nista verse, a másik a Tiéd, de mindkettõre a legmagasabb pontszámot adnám, ha tehetném!

Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna