|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Talán boldogtalan a szó,
Mely néha szívemet nyomja,
Ilyenkor érzem én mennyire,
A papírnak vagyok foglya.
Fogoly vagyok, mégis szabad,
Lantom szabaddá tesz engem,
S a bilincseim ideje -korán,
Magányba vájt sziklákba rejtem.
Hív a tenger zúgása,
Hív egy õrült érzelem,
Mely ma még valós,
Holnap már csak képzelem.
Lehet valós, lehet álom,
Szívem akkor is rabul ejt,
S üzeni hajnalok pírjával,
A költõ soha nem felejt! |
|
|
- május 16 2008 13:06:55
Magam is így vagyok ezzel, kedves Szilárd!
Amikor a szívemet nyomja valami, akkor szeretném gondolataimat papírra vetni, és volt is, amikor ezt megtettem.
Aztán voltak boldogabb pillanataim, akkor meg eltéptem õket.
Összegzésül csak annyit, hogy bármennyire is szeretnénk, sehogy sem tudunk mindent leírni, ami foglalkoztat bennünket, mert arra nem volna elég talán még az életünk sem. Mert hiszen a gondolataink oly gyorsan szárnyalnak, hogy rövid idõ alatt sok fut át az agyunkon.
Már csak azért sem írunk le mindent, mert mint Te is mondod: "mely ma még valós, holnap már csak képzelem".
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 16 2008 18:02:25
Kedves Tenger! Fantasztikusan megörökített gondolat.
Az utólsó versszak nagyon megfogott:9 valóban rabul ejtett
Üdv: marica |
- május 17 2008 13:52:44
Szép vers!!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
