Szeretném, ha lennének emberek,
De nincsenek, én is csak szenvedek
Ebben a rohadó, s nagy világban,
Mert tuttommal semmi sincs megbánva.
Semmi sincs megbánva, csak azt hisszük,
A gonoszságot magunkal visszük.
Visszük, visszük csak nem tudunk rólla,
Az emberi méltóság ott van a porban.
Nincsen jó ember, csak is látszólag,
Nincsen halott sem, akit most gyászolnak,
Nincsen gyász, csak a hiány létezik,
Ha hiányzik valaki, mindenki vétkezik.
Vétkezünk, hogy átvészeljünk mindent,
Magamról tudom, hogy nekem sincsen szívem.
Nincsen szívem, mert hazudtak nekem,
hogy az életben létezik kegyelem!
