Mihaszna, hogy itt voltál
úgy mentél, hogy maradtál
volna még egy kicsit láttam
van szemem, hogy kitaláljam
hogy még ölelnél mint ennél
ha lehetne csak jobbá tennél
de eljátszottam ezt az egyet
hogy visszatartsalak egy percet
nem is bánom, vagy ha tényleg
nem mondom el mert a lényed
szerettem és tenném újra
karjaidba belefúrva
konok fejem
de alatta ahogy érzed
a szívem
épphogy kettétéped
vidd csak egyik felét bátran
a másikat most mind kitártam
e pár sorban te Kedves
s most héják ülnek verebekhez.
