|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Új csillagot láttam az égen,
ragyogása átölelte az éjszakát,
szívemhez a remény érzése tapadt
hisz ' téged láttalak...apám !
csillagport hintettél arcomra
ám egy felhõ robogva közénk állt,
de éreztem :
rám vársz drága apám
Te ott...
az út másik oldalán...
Odaadnám minden álmom
a halálnak cserébe érted -
de mindez kevés,
így koszorút fonok belõle
s minden nap kiviszem
neked a temetõbe,
de ahogy elhaló sírásom
beszippantja az éjszaka,
szívemet a keserûség
darabokra roppantja...
Nézd !
hiába sírok,
hiába veri lelkemet a bánat,
szertefoszlott szemem fénye
és nélküled rideggé vált a világ...
fuldokolnak lelkemben
a ki nem mondott szavak,
mert helyetted nekem
csak az idõ maradt,
csak a felhõk könnye
lobogó gyertya fénye
a végtelen üresség reménye...
fülemben azt hallom
ami kimondhatatlan ,
s hiába merítem a múltba
lelkem szakadatlan,
mert kifeszíti fekete kendõjét
az éj felettem,
s nem nyílik
kék-hajnal hasadó lelkemben...
én...
én ?
kitárt kapu lettem -
ahol örökké várlak...
2oo2.ol.26. |
|
|
- május 18 2008 14:57:07
Már értem...te szereted a hosszú verseket.A végét másképp zártam volna le,de egyébként szép,és ahogy már írták,megható! |
- május 18 2008 15:36:39
Drága Szoszi! Ez kolosszális!
Az álmaidat koszorúba fontad, és vitted hozzá! -micsoda megható gondolat!
Lelki fájdalmat így leírni..... egy fájdalomra azt mondani, hogy szép,-nem szabadna..., de nem tudok rá más szót hirtelen.
A "kifeszíti fekete kendõjét az éj, " -gyönyörû szép.
A versed olyan hosszú, amilyennek lennie kellett, és a vége az nekem csúcspont. Kitárt kapu lettem, ahol (magamban) örökké várlak.
Szeretettel: Sziszu |
- május 18 2008 16:02:36
Kedves Arbiter....biztosan van amit értesz...de azt rosszul gondolod, hogy nekem a terjedelem bármit is számítana....én mást tartok fontosnak....a mélységet....mindenek fölött...és a legutolsó szempont...ha egyáltalán szempont a terjedelem...
Köszönöm, hogy olvastál
szeretettel
szí. |
- május 18 2008 17:32:20
Ismét gyönyörû az emlékezésed!
( Látod Te sem tudsz elszakadni sokszor a múlttól, akár mit teszünk a megtörtént dolgok néha visszatérnek.)
Szeretettel Joli |
- május 18 2008 20:22:52
Meghatóan szép, és gyönyörû a versed. Tele emékezésekkel, köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel:Kormi |
- május 18 2008 21:23:08
Ircsike, ez fantasztikus! Nagyon tetszett, gyönyörûek a képek... érzékeny és emlékezõ... s úgy jó, ahogy van. Érett, mély vers.
Szeretettel: Magdi |
- május 19 2008 08:11:33
Nagyon megható a versed, kedves Szoszircsi!
Apukádat nagyon szerethetted, s azt kívánom én is, hogy sose felejtsd el, és Õ nem fog megharagudni, ha késõbb fogsz hozzá csatlakozni. Õ is azt szeretné, hogy sokáig boldog légy a Földön!
Isten akaratába bele kell nyugodnunk, mégha bármily nehéz is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 19 2008 19:30:10
Drága Ircsikém!
Csodálatos! A vége a kapuval katarzis! Ezt csak így lehet megírni, könnyezve a fájdalomtól. Ha Édasapád hallja, mert biztos sokszor elmondtad már Neki, hidd el, Veled könnyezik.
Szeretettel  |
- május 20 2008 02:22:11
Hálám Felétek...
szí. |
- május 20 2008 11:37:00
Kedves Szircsikém!
Benned van! Ne várd! Zárd be a kitárt kaput és õrizd a végtelen szellemét. Õ Kivárja mig oda érsz, és hálás lesz szeretetedért. amit most e versben is átnyujtottál emékének.
Szeretettel: Mammmm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
