Mámorító fény, sejtelmes erd?,
Sejtelmes ködben szemerkél? es?.
Magányosan ballagok, ijeszt? a csend,
Enyhe szélben egy faág leng.
Ázottan, fázva keresem a menedéket,
Egy barlangból számolom az es?cseppeket.
Hideg van és nedvesek a falak,
Nem énekelnek már a madarak.
Lepörög el?ttem addigi életem,
Egyre hevesebben dobog a szívem.
Érzem, hogy lassan eljön értem a halál,
De egy órát azért még vár.
Ez az óra vajon mire lehet elég?
Még kereshetem az igazat, ami szép?
Vagy már elkéstem és nincs semmire id?m?
Megtalál még engem a gyönyör?
Számolni kezdem egy tócsában az es?cseppeket,
S próbálom nem elfeledni azokat a szemeket.
Tizennyolcadik csepp...tizenkilencedik,
Meghalok és a gyönyör? kép darabokra törik.
Dalila - július 10 2007 23:25:23
Ngyon jó vers, bár néhol a rímeket eröltettnek érzem. De a mondanivalója nagyon is elgondolkottató. Az utolso versszak pedig remek. Gratulálok: Dalila
neva91 - január 15 2008 21:02:14
Nagyon jólett ez a vers, és tényleg elgondolkodtató is!!!
