|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Menekülök, rohanok
a házak között.
Vissza se nézek.
Át kell érnem
a túloldalra,
mert veszélyt érzek.
Valami ûz, hajt:
Tovább, tovább.
Lábam nem bírja
az iramot. Testem
erõtlen leáll.
Talán megpihenhetek.
Már nem félek,
nem reszketek.
Nincs fény, minden
idegen. Eltévedtem,
s az út túlfelérõl
valaki elindult
szembe velem.
Felismerem,
már semmi kétség.
Újból rám talált
a reménytelenség. |
|
|
- május 20 2008 10:41:11
Kedves Kati!
A reménytelenség sokszor szembejön velünk!
De nekünk az a rendeltetésünk, hogy mindig úrrá legyünk rajta,még a legreménytelenebb helyzetben is!
Talán majd egyszer szembejön Veled a reménység is, csak akarnod kell! Tudod, ma sokan azt mondják, hogy a jóra kell gondolni, s akkor a jót vonzzuk magunkhoz.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 20 2008 17:49:29
Igen, van úgy, hogy a reménytelenség újra és újra ránk talál. Kívánom, találd meg a kivezetõ utat! Mert létezik! Van, hogy magunk álljuk útját, észrevétlenül.
Jó lett a versed!  |
- május 20 2008 19:32:23
Mélyen átélhetõ hangulatú a versed, Kedves Kati. A remény azonban él, ha néha pislákolva is. Talán éppen az ilyesféle szép gondolatok élesztik föl a lángját - írj sokat!
(Egy apróságot kijavítok - engedelmeddel: a leáll egybeírandó.)
Üdv. szeretettel:
V. |
- május 21 2008 19:14:34
Kedves gosivali!
köszönöm a hozzászólásodat és az észrevételedet.
A leáll szót egybeírtam, de valóban úgy látszik, mintha külön lenne. Üdv: Kondrakati |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
