Reménytelenül messze vagy,
Mégis egyedül téged nézlek,
Talán nem figyelsz rám többé,
Szemed kékje mégis eltakar
Mindent. Esõben járok-kelek,
De rád gondolok, és süt a Nap.
Kételkedem, de felel a Hold,
S rögtön mindent megértek.
Ha egy jótündértõl kívánhatnék,
Egy percet sem gondolkodnék.
Téged kívánnálak. Egyedül veled
Akarok leélni egy boldog életet.
Távol jársz, mégis vigyázol rám,
Te követed mindig minden léptem.
És én árnyékként kísérlek téged.
Ha meghalok, õrangyalod leszek.
gosivali - május 20 2008 19:24:18
Szomorú-szép a versed, Kedves Loretta...
Torma Zsuzsanna - május 21 2008 09:01:26
Szép a versed, kedves Loretta!
Legyél mindig a"Jótündér" és majd valamikor az "Õrangyal"k, de addig még írj sok szép verset!
