Ha lennél még nekem
és nem hagytad volna
magányos gyászban
a hervadó életem;
nagyon szeretnélek!
Ha lennél még nekem
és ajkad hozzám szólna,
kezed felém nyúlna,
felcsillanna szemem;
mindíg ölelnélek!
Ha lennél még nekem
és szíved még dobogna,
arcod rám mosolyogna,
megfognád a kezem;
el nem engednélek!
Ha lennél még nekem,
bús fejem válladra
hajtanám zokogva...
Mit ér az életem? -
Nélküled úgy félek!
Ha lennél még nekem,
félelmem elmúlna,
lelkem megnyugodna...
Csak itt lennél velem;
sosem felednélek!
És Te vagy is nekem!...
Tested hûs sírodban pihen,
virággal díszes hant alatt.
Lelked angyal fenn az égben,
- õrzi létem s álmomat -.
Velem leszel míg élek!
gosivali - május 20 2008 19:17:12
megható, méltó, fájdalmas-szép emlékezés...
Torma Zsuzsanna - május 21 2008 08:52:57
Gyönyörû, és egyben nagyon megható a versed, kedves Gizi!
Õ ott fent, valóban mindig veled lesz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
