|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egy utolsó vers neki
Mint lángoló tûz az esõ alatt,
Az égõ cseppek elalszanak.
Kapaszkodik a lélek a remény után,
Meghal a vágy, és kihuny a láng.
Zavard el tõlem Isten az igét,
Szakítsd ki lelkembõl a múlt ígéretét.
Tûntesd el, öld meg, pusztuljon el,
Ne szenvedjen az, akinek többé már nem kell.
Ne hozd vissza, ne hagyd, hogy zavarjon,
Hogy késõbb életébõl mégis kitagadjon.
Találkozott a fekete és a fehér,
Megkapták a jövõ ígéretét.
Egymásra lelt a tûz és a víz,
Kettéhasadt a szerelmes szív.
Nem akarom többé, hogy az életemben legyen
Hogy a "semmiért egészen" szeretnem kelljen.
Arcom miatta érte a földet, a sarat,
Õ volt az akiért a szívem meghasadt.
Már nem kell, már ne küldd vissza,
Hagyd, hogy a föld vérem feligya.
Mosolyt akarok, boldog életet,
Nem egy ördögöt ki issza véremet.
"Semmiért egészen" szerettem õt,
De most már add vissza, add vissza a jövõt. |
|
|
- május 21 2008 08:37:01
Szép a versed, kedves Birlay!
A jövõ a Tiéd!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 21 2008 10:23:26
Remélem, tényleg az utolsó vers Neki. Szívembõl szóltál. Gratulálok.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
