Házi állatkertem örökös tagjai
összebújva bóbiskolnak hajnalig.
Nimfa-papagájaim Papus és Mamus
máris köszöntenek, ha nyitom a kaput.
Repkednek, fürdenek, néha veszekszenek,
olyanok õk sokszor, mint két nagy gyerek!
Trilláznak, füttyögnek vígan szavamra,
sokszor az egész házban nagy hangzavar van.
Hosszú farktollukkal jól egyensúlyoznak,
illeg-billegetik kis bóbitájukat.
Duett-énekük jókedvre derít engem,
nem is kell drága koncertjegyet vennem!
Totyognak szaporán a magocska láttán,
mikor az etetést türelmetlen várván
bólintgatnak a rudacskán csörrintgetve,
közben tiszta vizecskét hörpintgetnek.
Jóllakottan immár újra koncerteznek,
hamiskás énekemre is felelgetnek.
Két kis papagájom, kedves madárkáim,
egészségben éljetek nagyon sokáig!
marica - May 21 2008 19:42:43
Csicsada! Micsoda vers a papagályaidról!
Képzeld: a tesóméké a csörével még a kávékeverést is utánozzam nagyon hü hangzásban.
hát az is belekja a lakást!
Üdv: marica
Torma Zsuzsanna - May 22 2008 08:37:22
Nagyon kedves, aranyos vers papagájaidról. Õk legalább reggelente megadják a kezdést ahhoz, hogy jól induljon a reggel!
