Göncölszekér az égen utazik,
Csillagokból kirakva mutatkozik.
Hosszú utat megtéve érkezett,
A fejünk felett ébredezett.
Felszállnék a szekérre én,
De messze van a földtõl az ég.
Lelkem is felszállna a magasba,
A göncölszekéren talán utazna?
Képzeletemben ott ülök tetején,
Föld felett lebegek én.
Elõbújik a felkelõ Nap,
Utána semmi, sem marad.
Eltûnt az égen elutazott?
Keresett más égboltot?
Hagyott nekünk hullócsillagot,
A szívünkbe nyugalmat rakott.
Nyugodt szívvvel térünk nyugovóra,
Az álmokban találkozunk vele újra.
