Az idõ terjedelme végtelen,
Felnövünk,megöregszünk hírtelen.
Ki hamar meghal,ki csak õsz lesz,
Ez a természetes,s érvényes.
Senki sem tudja megállítani,
Csak a látszaton halványítani.
Bár már õk is tudják,
S,hiszik h megállíthatják.
De nem,hisz itt van nyomban,
A féktelen öregedés a sarokban.
Maryam - május 21 2008 18:58:57
A változás örök. Szépen visszadatad a versben.
Maryam
marica - május 21 2008 19:39:33
Tetszik a gondolat fejtegetése, és érzékeltetése:9
Méghogy a sarokba?!!!???? Ott topog a körülöttönk a levegõben mihejt a sejtjeink befejezik a fejõdési szakaszt.
Alattomosan lassan majd hirelen észreveghetõen.
Gratulálok akedves livia1106
Bencs Gizi - május 22 2008 10:59:26
Kedves Livia!
Sajnos ebbe belekell törõdnünk, mert ez van rendeltetve! De ha tudsz bízni akkor rájössz, hogy ezzel még nincs vége az örök végtelennek!
Szép volt! Gizi.
livia1106 - május 22 2008 17:33:29
Köszönöm a hozzászólásokat.Bár nekem még korai öregedni,de köszönök mindent!
