Annyira boldog vagyok, hogy vagy nekem,
Szememben egyfolytában csillog a h? szerelem.
Csodaszép mosolyod örökre elrabolta szívem,
Már az els? pillanatban tudtam, te vagy a végzetem!
Mikor felébredek, az els? gondolatom feléd repül,
S a napot kérem, hogy vigyázzon rád szüntelenül.
Ám ha este feljön a hold, s a csillagok ragyognak,
Szememben fájó könnyek sorakoznak.
Fáj a szívem, mert nem lehetsz mellettem,
Hisz az élet oly messze sodort el t?lem.
De a távolságot le kell küzdenem,
Mert érzem, hogy veled boldog lehet életem.
Ezért várom már a percet, mikor újra karodban tarthatsz,
S a szeret? szavakat, melyeket fülembe súghatsz!!!
