A könnyek fátyolán túl, ha nézek,
Látom, vannak fények és színek.
De homályos minden, s vámpír-lelkem
Szenved. Úgy érzem, hogy hív a szíved.
De már nem felelhetek. Nincs értelme.
Szeretsz s szeretlek, de elkerül minket
A boldogság. Nem tudok sem eltörölni
Sem megváltoztatni. Túl kell csak élni.
A sors nem engedi, hogy egyként létezzünk.
Nem tehetsz róla. Én sem. Csak szenvedünk.
Hagyom, hogy fájj. Vígaszt nem kaphatok.
De tán nem hiszed, mégis boldog vagyok.
Mert enyém voltál, minden akadályon át.
Éreztem szerelmet, fájdalmat és vágyat.
Általad vagyok. Az emléked tart életben.
Nem feledhetlek el. Megölne az üresség.
És a könnyek fátyolán túl, ha nézek.
Látom, várnak a fények és a színek...
Kondrakati - május 22 2008 13:50:54
Kedves loretta! Éppen ma született egy hasonló hangvételü versem, csak más stílusban írtam. Nagyon megfogott a vers ritmusa. Olyan volt, mint az ár, engem is magával ragadott.
Üdv: kondrakati
Magdileona - május 22 2008 20:45:49
Kedves Loretta, néha tényleg hosszú idõkön át vigaszunkul az szolgál, hogy: "Mert enyém voltál, minden akadályon át." Ez tényleg csodálatos... Szépen kifejezted ezt az állapotot.
Üdv: Magdi
