Még nincs vége a mának!
Még halhatok!
Még írhatják sírkövemre
Ezt a napot.
A tücsökzene biztos,
Azt hallom szüntelen,
S az orgonák illata,
Mily csodás gyõzelem.
Ezek azon dolgok,
Mik tudatják velem,
Élek, mert ezt Én mind
Ha fájón is, de érzékelem.
Reménykedek néha,
Hogy ezt máshol is láthatom,
Pont úgy, ahogy esténként
A kínzó álmaimban látom.
Ahogy kenyerem és vizem
Elfogyott és mégis,
Boldogan sétálok, mert
Van szívem, s benne vér is.
Mert egyetlen röpke perc. -
Az mindennél többet ér. -
Az a séta több az életnél. -
Az a boldogság, s öröm
Féltõ párhuzama. -
"Dolgozni vágyok!" -
Ez életem ritka, -
S önzõ jelszava!
