Nézd, rád terítem érzéseim könnyû fátyolát.
Ezernyi sejtem hûs nyugalom járja át,
beburkol lényed minden apró rezdülése,
elrejtõzöm gondolatod óvó melegébe.
Simulok hozzá, mint nappalhoz az éj.
Suttogom füledbe: Tõlem ne félj!
Nem szövök hálót, nem ejtek foglyokat
nem tudok mást adni neked, csak magamat.
...látod...?..mondom én, hogy szelíd vagy....most igen...
...nem tom ki fél Tõled...de oka nem sok van rá...
Gyönyörû!!!...mint egy selymes lélek-érintés...lágy és simogató...
Szeretettel[/b]
szí.
marica - május 25 2008 20:18:03
Crysty! Ez olyan mint egy szeretettelyes lhelet!
Valódi gyönygyszem. Igazi nõisérintés.
Gratulálok.
Szeretettel: marica
sziszifusz - május 25 2008 20:22:46
Crysty! Kedves!
Ilyen aranyszálakból nyugodtan szõheted a hálót!
Nagyon-nagyon kedves, és jól suttogható verset írtál!
reitinger jolan - május 25 2008 21:22:05
Önmagadnál többe ne is adj.
Szép lett a versed.
Joli
Ariadne - május 25 2008 22:51:43
Az egész vers olyan érzés fátyol,
Mely finoman érint, lágyan átkarol...
Szeretettel gratulálok!
