|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
S te lettél világtalan világom mindenkori fénye,
Szürke napjaimnak vidító gyönyör?sége!
Mint ahogy a házat befutja a borostyán és lágyan átöleli,
Kedves szavad ekképp járja át testem, s szívem öleli.
Hangod nem hallhattam még, csak elképzelem,
Hiányodtól mindig könnyes két szemem.
Ahogy nézel rám szelíd szemeiddel a szemüveged mögül,
Olyan az mint friss forrás, mely a hegyr?l lágy görgetéssel legördül.
Mély tiszta lelkedben úszkálhatok kincset keresve,
Mint gyöngyhalász a tengerben, kell neki a tenger ékköve.
Én megtaláltam a kincsem személyedben,
S itt belül, mélyen ?rizlek a szívemben.
Felírhatom nagy, zöld bet?kkel bátran az égre,
Faragó nem énekelt, fest? nem vitt vászonra ily szép képet! |
|
|
- július 10 2007 08:15:34
Szép volt ez a vers, egy meg nem valósuló álom, képzetekkel, látomásokkal és mély-mély érzelemmel.
Tibor |
- július 10 2007 21:19:39
Hm Nagyon szép a versed, mind mindig.Egyedi hangulatot árazt.Jó lenne tudni, az illet? hölgy, megtudta e valaha mit hagyott ki!
Szeretettel:Kriszti |
- július 11 2007 13:31:56
Zoli!
Csodálom az érzelem világodat!
Gyönyör? a versed.
"Mély tiszta lelkedben úszkálhatok kincset keresve,
Mint gyöngyhalász a tengerben, kell neki a tenger ékköve."
Gratulálok: marika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
