|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elfáradtam. Testem õszbe fordult,
lábaim gyengék, a végem kondul?!
Szívem akadozik, tüdõm hörög,
fejemben temetõ avarja zörög.
Szemem elõtt pereg eddigi életem,
a mennybõl hallik szeretteim éneke,
úgy érzem, hogy már epedve várnak reám,
de ekkor mindig megjelenik egy leány,
kinek szeme azt sugározza: "Maradj még!
Neked még sokáig nem lehet itt a vég!
Hogy ily hirtelen elköszönj, az nem lehet,
szeretném, hogy még unokádat is neveld."
És a lány esdõ, búzakék szemét látván
erõt gyûjtök ismét unokámat várván,
de nem tudja azt senki, ami én érzek,
naponta teszek erõszakot a léten.
Közben egyre csak hallik fentrõl a hívás,
ilyenkor õrlõdöm, kerülget a sírás,
mit is tegyek, kinek engedelmeskedjek,
erre kell nekem naponta megfelelnem!
Már félholt lélekkel, de teszem a dolgom,
meggyötört testemen a lét nyûgjét hordom,
erõm apadozik, mint hõségben patak,
de e világhoz még ragaszkodik agyam.
Iszonyú fáradtság gyötri a testemet,
a világ gonoszai ölik lelkemet,
annyira, hogy már életkedvem is elszáll,
számomra az idõkerék lassan megáll.
Elfáradtam. Én már nem akarok semmit,
gyötrelmemen nekem már semmi sem enyhít,
engedj elmennem, te búzakék szemû lány,
meglátod, mindenkinek így lesz jobb talán.
Tudom, te szerettél engem csak igazán,
Üzenek neked naponta égi zongorán,
hogy veled leszek mindig; tudnod kell,
én téged soha, senkiért nem hagylak el.
Lelkedhez nekem oly erõs a kapocs,
de engedj el kérlek, errõl szól dalom,
testem-lelkem nekem már csak gyötrelem,
számomra ez a világ már förtelem.
Engedj elmennem, be búzakék szemû lány,
értsed meg végre, engem már hív a halál,
segítsd meg utamat végre elkezdeni,
engedj el, érzem, nekem már el kell menni.
Te búzakék szemû, te áldott leány,
halld meg hát végre az esdeklõ szavát,
engedj el eszeddel, szeress szíveddel,
engedj el engem, engedj el, engedj el... |
|
|
- május 26 2008 09:51:01
Borzongató. Mondanám mint az a lány, hogy maradj, találj itt új csodát, de tudom, ezt csak te akarhatod. Üdv: |
- május 26 2008 10:00:33
Nagyon szomorú, de szép vers, kedves Csicsada!
Azt hiszem, mindannyian így fogunk majd érezni, ha már nagyon megfáradtak leszünk: mennénk is, de maradnánk is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 26 2008 11:05:04
Nagyon gyönyörû verset írtál az élet végsõ szakaszáról. Ez lehet egy év. egy hónap, egy hét, egy nap, és akár egytlen óra..
nagyon átéreztem. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel:marica |
- május 26 2008 19:13:32
Már többször jártam itt, olvastam soraid. Annyira megható ez a könyörgés és tudom milyen nehéz elengedni a szerettünket (meg sem tudjuk tenni csak sok-sok idõ után). Az idõ... majd eldönti. Gyönyörû verset írtál.
Szeretettel   |
- május 27 2008 09:52:25
Kedves Látogatóim!
Köszönöm hozzászólásaitokat. Magyarázattal tartozom: nem mindig személyes érzéseimet írom le.Évek óta gyógyíthatatlan,végsõ stádiumban lévõ beteg ismerõseim,barátaim utolsó pár hónapját próbálom szebbé,elviselhetõbbé tenni,nem hivatásszerûen, "csak úgy".Mert belülrõl jön,valami kényszerít erre,és szívesen teszem,mert látom az eredményt.Regényeket lehetne írni tapasztalataimról - sajnos, többségében negatív a környezet hozzáállásáról ezen esetekben.Én csak egy szürke egérke vagyok, csak ennyit tehetek. Viszont megérint minden egyes eset olyannyira, hogy ilyen sorok kívánkoznak ki belõlem néha, mint ez az 'Engedj el...".
A másik hozzáfûzni valóm: nem szabad ítélkezni egy-egy kimondott szó fölött, hisz az élet forgandó: egyszer jobban megy, egyszer kevésbé úgy érzelmileg, mint más téren. Ezzel szerintem mindenki így van, csak egyik bevallja legalább magának, vagy nem.
Igen, a vers sorai megdöbbentõek, talán hátborzongatóak, de egyes embereknek adott szituációban valóban ez az élet.
Köszönöm, hogy olvastok, hogy visszajártok hozzám.
Sok szeretettel üdvözöllek titeket: csicsada |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
