Amikor ránk tör az álmodó hajnal, nevetve
még magunra húzzuk a meleg takarót.
Pillanatok múlva ébreszt az óra csörögve,
Már itt a hétfõ! Ilyedten kapkodunk.
Menni kell, húz a világ ezernyi dologgal, míg
életre kelti szunnyadó vágyainkat.
Veled is megtörténik ugyanúgy minden, sietve
egy pillanat itt, egy másik amott marad el.
Nem leled apró dolgaid közt soha, ami kell.
Feszültséged nõttön nõ, s kédésedre nem felel
senki, sehol ki meletted állna. Rettenet!
Üdvözöllek téged is, a való viágban.
