nehéz sóvár éj köpenyén
csillámok reszketnek
száguldó üstökös mélyén
csukott gondolatok dideregnek
várva kínok közt nyögve
gondoskodó anyaként
e világra szülje
a barbár valóság
mely kilöki fészkébõl
gyermekét a mostohát
ha vére tehetséggel veri
fürtös tejúton kalandoznak
koldusbotra támaszkodva
alamizsnát falatoznak
az évek egyre csavarognak
rongyos ruhájukat
ezüstszállal varrja
a szeplõtlen remény
lágyan suttogja e rideg
világ nem mindig kemény
csillagbúra alatt pázsiton
zsongó tücsökhad hegedül
zilált karmestere a
fojtott sötétség egyedül
mennyei kórus halkan zenél
varázsszínház káprázata
titkon Seherezádéról mesél
csukódó égi kapu sóhaja
nehéz sóvár éj köpenyén
csillámok reszketnek
száguldó üstökös mélyén
ábrándok dideregnek
reitinger jolan - május 27 2008 07:53:24
Csukott gondolataidat versed végére kinyitottad.
Érdekes felépítésû versedhez gratulálok, mondanivalójához úgy szintén.
Szófolyamod áradó, felhívó és mégis kissé visszafogott.
Üdv. Joli
Torma Zsuzsanna - május 27 2008 08:38:13
Keretes felépítésû versed (az elsõ kezdõ öt sorral zárod a végét is) nagyon tetszett, rengeteg benne a megszemélyesítés és a cselekvés.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gosivali - május 27 2008 10:53:47
Szép költõi képekkel illusztrálva érinti meg a hangulat az olvasót, gratulálok!
gondola - május 27 2008 18:22:56
Szia!
Így ahogy van, nagyon tetszik. Ahogy Torma Zsu mondta, számomra is a végeláthatatlan cselekvés és megszemélyesítés teszi különlegessé természetesen a gyönyörû szavakkal, amit szépen felfûztél.
Artemiszia - május 31 2008 13:38:09
köszönöm, szépen, örülök, hogy rajtam kívül még legalább 4 embernek tetszett.
