|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
II. ének
Új napra ébredtél, csíp?s hideg reggel,
Jó édesanyád ébreszt, der?s gyermeksereggel.
Ízlik a reggeli mi kenyér, igaz bundás, s meleg tej,
Ez lesz az új életed, az úr, ezt adta neked, hej'.
Seregletek szép ruhában, tanítótok a nagy juhász,
Bárányként hallgatjátok, mit oktat, s mi fohász;
Délid?ben éhét csillapítá, a sisere gyerekhad,
Mi szem-száj ingere, de nem sült, s r?t vad.
Véget ér egy napod, s okultál nagyot rendesen,
Fejed puha párnádra hajtod, s alszol csendesen.
Éjjel száll rád, kínzó ezernyi csodás gondolat,
Az el?z? tudatodból, valami, csak ottmaradt.
Még egy új nap, mi dolgod b?, s rengeteg,
Napszámba megy, e fiatal gyereksereg;
Szántóföld, merre ezer gyermek szeme ellát,
Sok a dolog, s még nagyobb a b?séges határ.
Sok fiatal csillogó szem, mi szúró tekintet,
Közöttük egy pár, mi mosolyog, s kerülget.
Bátorságod határozatlan, míly szép gyöngyszem,
Megismernéd, de nem mered, talán majd egyszer!
Hideg tél j?, s foga csikorgó, hava nagy,
Hosszúra nyúlik, s még nem jön tavasz.
Id?d rengeteg, fiatalságod der?s, s néha hallgatag,
Tettvágy, mi benned van, buzog, únos-úntalan.
Olvadó jég, s cseperg? víz, kék folyó árja nagy,
Iszonyú rössel megjött, a várva várt tavasz.
Madár csicsereg, mez?n f? zöldell, s virág virít,
Rég vártad e évszakot, mi f?t, s vidít.
Rohan veled fiatal éned, szíved szerelmet ver,
Újból látod a lányt, kihez közelednél, most ? nem mer.
Szeme csillog, sugároz, életet, új reményt,
Napra hold, holdra nap, s eljött a nyárvég.
?szbe fordult id?, évszak, mi színbe öltözött,
Szívedbe szerelem, s új sugár költözött.
Érzed a tüzet, mi belülr?l f?t, s éget,
Már csak távolról látod, a múlt messzeséget.
Napra nap jön, s hétre hét, érzed szíved hevét,
Kézfogás, s csókra csók, suttogod, szerelmed nevét;
Testetek egybeforr, nap, mint nap untalan,
S nem hideg e tél, az új tavasz útban van.
Friss patak partján, odvas tölgy tövében,
Játszadozik két szív, szerelem tüzében.
Mily tölgy régen egykoron, csemeteként énekelt,
Szerelmes dalt, mi ajkán csurgott, h?s harmat.
Vágyod a szerelmed, hitvesként látni azt,
Vidám ?szi nap, mi megtörtént, tél, s tavasz.
Rohannak évszakok, s munkádban sok évek,
Elveted magod, s kel ki abból csodás kis élet.
Csodás leány élet, mit szép nyárvég hoz,
Áldod a napot, mi végre hosszan feloldoz.
T?nöd a csendet, mely életed búja az,
Szereted, e gyermeket, ki hangja, mint a lant.
Nem kis id?, nem is csak egy, hanem még,
Ajándékoz fiúval is, a tavaszi virágzó rét;
Két csemete, mily csodás élet, vize tiszta,
Szeretettel kedvesed, mámorod nem mindig issza.
Kristálytiszta vizét iszod életnek, mi üde, s h?s,
Életnek találtál értelmet, mely csupa-csupa der?.
Méz, mit számodra e két kis élet jelent,
S eme édes ned?, sokszor feledtet múltat, mi teremt.
Mint harcos, s gladiátor, harcolsz e négy életért,
Nap, mint nap küzdesz, mit kapsz, mit remélsz.
Értéked, míg korosodsz, úgy érzed egyre kevesebb,
S léted már nem tiéd, de a szíved egyre hevesebb.
Ördögöd, s angyalod, földön szakítanak fel, s alá,
Kiben remélsz, e hazából ?szintét, s nem árulást.
Ördögöd is ember, fogná mindkét kezed,
S angyalod sem engedné elcsavarni a fejed!
Állj, ki vagy, magányos lettél sokak közt,
Míg, Emberként a természet, sokszor leny?göz.
Napod t?z perzsel?n, Holdad jégként éget
Sok-sok csillag között, keresed a messzeséget.
Lélek száll, harangot üt, s búsan barangol,
Mint érett sz?l?fürt, nem kér a haragból.
Tisztán, de üresen, lélektelen lettél mára,
Dohos, csendes, s üres, házadnak portája.
Kéred az élet vizét, mi ereidben folyna szét,
S feltölti léted, izzó fiatal, s h?s lényét.
Vágysz a mosolyra, szép szóra mi magasztal,
S simogató asszonyi kézre, ki vígasztal.
Fekete az égbolt, s mily távol már a reggeli pirkadat
Megszáll megannyi homályos folt, s rémiszt? gondolat.
Bezárt a világ, sötét s hosszú folyosója,
Sok-sok ajtó, mi rád vár, lelkednek béklyója.
20060309
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- július 10 2007 15:44:13
Mint egy eseményekt?l dús teljes nap, szerelem,természet, életút és sorslátás.Szinte mindent felölel e zaklatott versed.
Tibor |
- július 10 2007 21:05:42
Hát Drága Lajos, meg kell mondjam, még a b?röm is lúdb?rös lett!
Nagyon szépek a képek, gyönyör? metaforák, és eseménnyel teli fergeteges szóforgataggal megírt vers!A természet leírása, a szerelem tüzének és lobbanásának ,,mesélye".Aztán szinte átkúszik boruba a tollad, és az ember azon veszi észre magát!:Kesereg!
Tudod, ezekr?l a dolgokról írtam neked tegnap.Kiváncsi lennék ezek a szavak honnan jönnek.Elfeledett, és már szinte csak m?fordítok emlékezetében él? szófordulatok.Csak kicsit érhetnék bele abba a gyönyör? álomba, ami megajándékozott téged, ekkora tehetséggel! Szeretettel:
Kriszti |
- július 10 2007 22:11:24
Köszöntelek benneteket!
-Kedves Krisztina!
Hát folytattam, s még koránt sincs vége!
Tulajdonképp, a mostani életem írtam le, de ami ezután jön attól még én is megijedtem! Azt hittem eddigi életem negyvekét évén át, hogy a "Lélek", valami hókusz-pókusz, de ez valami más!
Nem tudom, hogy pontosan miért, de egyik hétr?l a másikra, mintha lelkevesztett embenek éreztem volna magam! Aztán jött a felismerés, hogy mikor "visszatért"
teljesen mást éreztem, mint az el?z? id?kben, aztán egy még rosszabbnak t?n? történt, mintha két énem lenne, egy kett?sség alakult ki bennem! Na ett?l megijedtem, néha nem tudtam, hogy mit is csinálok, (csak mennem kellett és nem tudtam, miért és hová?)
Mindig kerestem valamit, vagy valakit!
Néha azt sem tudtam, hogy merre járok!
Tulajdonképp így visszaemlékezve, nagymértékben hozzájárult egy másik ember is! Egy csodálatos ember,
bár ? még az "álmát" alussza most is!
(szeretném felébreszteni, bár még nem sikerült!)
Nos, Én felébredtem és el?ször nagyon rossz érzés volt, de már rájöttem, hogy csodálatos dolog történt velem!
Köszönöm érdekl?désedet: Lajos
Louis De La Cruise |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
