Csak álltam,
és nem néztem rád...
nem láttam semmit.
Ami bennem zajlott,
nem érdekelt senkit,
nem tudhattam,
hogy érzel-e bármit.
Köröttünk nyüzsgõ
társaság, fények,
külön hullámhosszal
éreztelek téged.
Zárkózott lényedbõl
nem lehetett tudni,
ez most lesz valami,
vagy éppen a semmi...
zavarunkban elkezdtük
a macskát simogatni.
Torma Zsuzsanna - május 28 2008 09:12:36
Van így az ember, kedves Magdileona!
Itt a macska volt a "közös tényezõ". A kiindulópont a lesz, vagy a nem lesz felé.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gosivali - május 28 2008 12:30:02
Nagyon életízû ábrázolásmód és hangulat - rendkívül kifejezõ.
Magdileona - május 28 2008 23:04:19
Köszönöm szépen nektek!
sziszifusz - május 29 2008 00:06:37
Ha két zárkózott lélek összetalálkozik, ..ez lesz belõle.
De mire jó még a macsek!? Összehozhat két embert.
Szeretettel: sziszifusz
Magdileona - május 29 2008 06:44:52
Bizony, ezt tanúsíthatom.
Köszi, Szisz!
szoszircsi - május 29 2008 07:12:31
[b]Szia Magdikám !
...már tegnap reggel olvastalak...de csak most jut idõm, hogy írjak is neked...
...nagyon érzékeny...érdekes pillanatot rögzít versed...olyan mint egy gyorsfotó...hiányoznak a következõ....majd az azt követõ képek...de hûen tükrözi azt a félszeg bizonytalanságot, ami még felnõtt korunk ellenére is oly gyakran jellemzõ ránk...ránk emberekre...
...puha-finom kis ellentét-párok ...nézni-látni , valami-semmi...érdekes izgalmat ad a versednek...
Nagyon tetszett az õszinte hangvétele is...
Szeretettel[/b]
szí.
Sancho - május 29 2008 09:34:50
Magdileona kedves!
szosz a számból ill. tollamból vette ki a szavakat. Ezek jutottak eszembe nekem is. A cica?!! hm hát igen, lehet a holt lelkek õrzõje is.
Grt. Sancho
[/b]
