Oly jó lenne tengerek
hûs habjaiban elmerülni,
s álmodozni árnyas
pálmafák alatt.
Aztán visszatérni,
mint tavasszal a fecskék,
és élni tovább
a mindennapokat.
Mert el kell menni néha,
hogy haza vágyódjunk.
Értékesebb az mi
ritka, szívünknek.
Bár érjenek égig
vágyaink mielõtt,
szárnyaink újra
haza repítnek.
Az otthon melegén
azután elszenderedni
gyönyörûség.
Torma Zsuzsanna - május 28 2008 11:56:30
Szépen leírtad az elvágyódás és a hazarepítés pillanatait.
Mert ugye, pillanatok alatt el tudunk bárhová menni - gondolatban -, majd visszatérni is oly gyorsan lehet, bárhonnan!
Ki kell hangsúlyoznom, hogy csak: gondolatban, mert ha a valóságban is elmegyünk valahova, nem biztos, hogy vissza is térünk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gosivali - május 28 2008 12:25:37
Meghitt, szép, tiszta hangon szóló - bár szomorkás a versed...
