T ovatûnõ szirteken
E lmélkedtem órákat,
N apsugaras tájakon,
G öngyölítettem ódámat.
E gész nap csak körmöltem,
R emegett a rémes-rímekre éhes világ!
S avanyú soha nem voltam!
Z engõn daloló Igen!
I mádtam ilyenkor Istent,
L eomlani, nem akaró Hitem!
Á lltam kemény sarat,
R obotoltam egész éjjel,
D alom, hát szállj, végtelen messzeségbe!
