|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Neked r30;
/Kollégámnak/
Néztem két szemed,
s fájdalmadba beleremegtem.
Szólni nem tudtam, csak nyeltem
hisz a vigasztaló szó, itt mit sem ér.
Korán kellett rádöbbenned,
hogy ki melletted áll, mily könnyen vész el.
Még most sem hiszed el, hogy vége
lépten-nyomon hiányát érzed.
A sötét ûr, mely szívedben gyökeret eresztett
csak tátong, betölteni nem lehet.
Beszélni nem tudsz Róla,
hisz ittléte oly eleven.
Hazudik, ki azt mondja:
rAz idõ mindent begyógyítr1;.
Vannak sebek, melyeket míg élünk,
magunkban hordozunk.
Évekkel késõbb nyílik szóra ajkad,
mikor a könnyek már elapadtak
de még mindig fojtogatják torkodat,
s dühöd, már csak csendesen benned dübörög.
Lassan felfogod - hiába a lázadás
ami nincs, nem jöhet vissza soha már.
De míg szíved dobog, emlékét õrizheted
s a fiúban, így él tovább az apai szeretet.
|
|
|
- május 29 2008 06:52:23
[b]Szia Gondola !
....óriási empátia-készség és szeretõ együttérzés sugárzik soraidból...
teljesen át tudod élni és érezni más fájdalmát....ami jó, mert a megértés magas fokát hozza el számodra....ugyanakkor nem jó, mert megszenveded mások gyötrõdését...
mindenesetre számomra rendkívül értékes és szimpatikus ezafajta hozzááállás, mert azt bizonyítja....támasza, erõs támasza tudsz lenni másoknak...
Nagyon tetszett versed !
Szeretettel [/b]
szí. |
- május 29 2008 09:19:07
Nagyon szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 31 2008 10:35:19
Ircsikém!
Sajnos át kellett élnem, mint ahogyan Neked is. Aki ismeri ezt az érzést, egymás szemébõl olvasnak. Egy kézfogás, egy ölelés minden szónál többet ér, hisz a hang ilyenkor bizony elakad.
Köszönöm kedves szavaidat.
Torma Zsu! Neked is köszönet, hogy benéztél! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
