Zene zúg a csillagok fényébõl,
S ember nem menekülhet ölelésükbõl,
Csak ontja ránk határozott parancsait,
Fejünkbe vésve elhangzott szavait!
Ó,HOLD, teremts sötétséget!
Légy egész,küldj reménységet!
Fényed pajzsként védjen minden élõt;
Szivünk lelke már olyrégmegtört.
Már vágtázva jõ a dallam;
Ó,HOLD, siess, baj van!
Mocsoktól édes minden apró virág.
Térj már nyugodni megkergült Világ!
Pihenni akarok!Pihenni s várni valakire.
Kivel beleugorhatok minden vízesésbe.
Kinek a szivem oly sokszor adtam.
Kivel együttéltem, svele együtt haltam.
Ó, bárcsak..., bárcsak egy percre
Megállna az idõ minden kereke!
S nem szólna,nem zúgna egy csillag sem az égen;
Akkor lenne nékem békességem a Földkerekségen!
