lépteid zaja tompul
loholok nyomodban
egyre utánad
utcán suhanok
lépcsõn rohanok
már nem vagy ott
itt a kezed nyoma
egykor hajamban
hangod a
lágy dallam
ûzöm pirkadattól
alkonyatig alkonyattól
pirkadatig
szüntelen mindig
mint Föld a Napot
látom alakod
messze távol
eltûnhet bárhol
kitartón követem
majdnem elérem
édes reményem
ingoványra lépek
utadról letérek
magam vagyok
teljesen magam
hiányoddal
nem állok meg
felvillan egy
halvány sejtelem
világ végére is
követem.
sziszifusz - május 30 2008 21:45:36
Kedves Art..szia!
Versed szinte belekergeti az olvasót a gyorsolvasásba!
A rövid, vesszõk nélküli sorok miatt lehet ez!
De nem baj, mert a téma ezt meg is követeli.
Követlek tempósan.
reitinger jolan - május 30 2008 22:47:27
Egyedül élsz, magányosan. Ki hagyott el ? és Miért?
Aki elhagyott azt ne kövesd, hisz magadra maradtál miatta.
Szép a versed.
Fodor Ákos: Advent
KIt igazán vársz:
életedben él - rég itt
van, mire megjön.
( Ha érdekel, írok Fodor Ákostól idézeteket Neked. Nehéz és elgondolkodtató.)
Szeretettel Joli
Arbiter Elegantiarum - május 31 2008 13:39:05
Ezek a sorok nagyon bevésõdnek...nem tudom,hogy csinálod.Nagyon tetszik,és nagyon szenvedélyes!
