|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szomorú dologgal szembesültem a napokban,
Mit nem értek, s számomra feldolgozhatatlan.
Emberek, hogy kitudnak vetkõzni magukból,
S szerelmüket feledve, eltorzulni a haragtól.
Képesek megütni azt, ki számukra a minden,
Kivel életüket élték eddig, igaz szerelemben.
Kivel Isten elõtt kötötték össze, örökre életüket,
S kivel együtt álmodták meg, örök szerelmüket.
Hogy lehet az, hogy így elmúlik a szerelem,
Mit két ember érzett valaha egymás szívében?
Hogy lehet valaki képes bántani a gyengébbet,
Kit nem régen még tiszta szívébõl szeretett?
Kivel örökre együtt akarta leélni földi életét,
S hátralévõ életének, minden csodás percét.
Kit a kezdetektõl, mélyen a szívébe zárt,
S kiért a mi Istenünktõl, örökre áldást várt?
Vajon mi az, mi így eltorzítja egy ember szívét,
Hogy addig üti szerelmét, míg nem látja a vért?
Talán az ördög költözik be, elgyengült lelkébe?
Ki kegyetlen dolgokat láttat jónak, a szemébe?
Vajon egy kapcsolat, hogy fajulhat el idáig,
S az igaz szerelem, ezután majd mivé válik?
Vagy talán a szerelemnek olyan hatalma van,
Hogy felül tud emelkedni, ha ilyen bajban van?
Talán ha elég erõs a kötelék két ember között,
Majd átvergõdik szerelmük, a sérelmek fölött.
De biztos, hogy érzelmeik örökre megváltoznak,
És soha többé nem lesznek már, olyan biztosak.
2007. április
|
|
|
- május 30 2008 20:33:52
Kedves csill!
Egy ritka durva kapcsolatot láthattál!
Minden embernek más a szerelmi szintje. Mint ahogy pl: a szellemi szintje is.
Van akinél ez olyan alacsony, hogy azt már nem szerelemnek nevezzük, csak esetleg pillanatnyi vágynak!
Mindenesetre szomorú, ha ilyen helyzet létrejön akármilyen kapcsolatban is! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. augusztus 16. szombat,
Ábrahám napja van.
Holnap Jácint napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
