Tûzben ég a szívem,
Kiolthatatlannak hiszem.
Fénye örökké ragyog,
Ezt látják a csillagok.
Égõ vágyak erdeje az enyém,
Ragyog a Nap lelkem egén.
Forró szívemben tombol a vágy,
Érzéseim ölelnek át.
Szerelmes tûz borítja a szívem,
Az érzés tomboló vulkánként tör elõ bennem.
Égeti, perzseli mindenemet,
Kioltani nem lehet.
Vár rám egy tûzben égõ szerelem,
Veled égek el talán azt hiszem.
Szívem virágát neked adom,
Szerelmemet rádcsókolom.
Fényedet mindíg meglelem,
Szíveddel világítasz nekem.
Utad során veled vagyok,
Szemedben az élet ragyog.
Az vagy nekem, ami földnek az esõ,
Mikor az égen eloszlik a felhõ.
Az áldott napsugár magával hozott,
A szívem is bele borzongott.
Hozzád simulva az árnyak tûnnek,
A szerelem ki nem hûlhet.
Szirének hangja csendül az égen,
Lágy dallama megérint szépen.
Elbódult illatodban elveszek,
Szívednek zugába rejtezek.
A lelked kapuját nyisd ki nekem,
Hadlássam benne, mi terem.
Az igazi tüzes mámor lángja ég,
Veled élni gyönyörûség.
Örökké tart ez a szerelem,
Harmata gyöngyözik szívemen.
