Kóborolván Szent Márk terén
galambot etettem vén
vigasság táncoló idején
elsuhant az utca kövén
didergetõ hangtalan tél
nyomába lépõ szenvedély
kíváncsian követtem én
napsütötte árnyék mögé
vasöklével fogott a múlt
gyöngéden vezetett az út
vágyának lettem hû rabja
bámultam a börtön falat
sóhajtottam hida alatt
érintettem szûk sikátor falát
füleltem kurtizán elhaló dalát
mohón ittam bûvös mámorát
köveknek házaknak borát
narancsillatú kocsmáknak
egyre mélyebb rengetegben
kutattam gyökerét titkának
magasan fent zongoráztak
alant szép nõk gondoláztak
kellemesen kacarásztak
víz csapódott kövekhez
futott anyatengerhez
gyermek gyanánt kebelhez
útja csipkeszegélyen vitte
csillámló végtelen mélybe
Tiziano irigyelte
Bencs Gizi - június 01 2008 14:26:42
Kedves Artemiszia!
Nagyon érdekes stílusban fogalmaztad meg a mondanivalódat!
Ábrándos, elgondolkodtató. Rá kényszeríti az olvasót a többszöri elolvasásra, melynek következtében újabb és újabb szépséget lehet felfedezni soraiban; mivel szabadon hagytad mindenki számára az értelmezését.Ám mégis kibontakoztatod az emlékek varázslatát.
Nagyon tetszett! Gizi.
reitinger jolan - június 01 2008 15:57:17
Nemcsak írni tudsz, hanem festeni is!
Aki nem járt ott, versed által odajutott.
Szeretettel Joli
